Mától két hetes karantén nélkül lehet utazni az Európai Unió országaiba, azonban ezzel a bejegyzéssel még szeretnék kicsit visszatekinteni az elmúlt időszakra. Én eddig is igyekeztem az országot felfedezni, belföldön túrázni, azonban ez majdnem olyan volt, mint külföldre menni: csak nem az ország elhagyása volt a cél, hanem egyfajta kiszakadás Budapestről. Most azonban ebben a lelassult üzemmódban sikerült ismét kicsit turistává válnom a saját városomban – ahol máskor egyébként mindig történik valami – és ismét felfedezni a város azon szépségeit, amelyeket vagy nem ismertem korábban, vagy elmentem mellettük.
Ezt a fajta szemléletet szeretném továbbvinni és nem folyton ugyanazokat a jól bevált helyeket felkeresni, vagy ha mégis megteszem, kicsit új perspektívából megfigyelni. Ugyanezt megtettem a szülővárosommal is, ahonnan azért jöttem el anno, mert ott “nincs semmi”, ám mikor a 27 négyzetméteres albérletből kiszabadulva, a szüleimnél töltött egy hét alatt felmásztam az egyik domb tetejére, megnéztem a mauzóleumot, majd kirándultam egyet a völgyben, úgy éreztem, sokkal több dolog történik velem, mint az elmúlt pár hónapban a belváros kellős közepén, és abszolút átértékeltem a korábbi, “nincs itt semmi” hozzáállásom.
Na de nézzük, mi az, amit a fővárosban sikerült újra felfedezni és milyen, számomra teljesen új helyekre jutottam el mostanában?
Az egyik legismertebb látnivaló Budapesten: a Halászbástya
Ó, igen, most lehet kinevettek. Mindenki ismeri a Halászbástyát, de én nem voltam itt már jó ideje. Különleges atmoszférája van a helynek a szomszédos Mátyás templommal együtt – kivéve, mikor egy gombostűt sem tud az ember leejteni a turisták hadától. Viszont májusban, mikor tettem itt egy sétát, gyakorlatilag kongott az ürességtől, maximum 4-5 ember lézengett itt hétköznap délután. Amíg nincs az az óriási turistadömping, ami korábban jellemezte a legtöbb fővárost, addig szerintem megéri kicsit turistává avanzsálni és tömeg nélkül szétnézni a híres látnivalók környékén.
Rózsák és japánkertek
A Margitsziget örök kedvenc helyem, legyen szó csak egy sétáról, futásról, zsenge ifjú koromban pedig alkoholizálásról. A szigeten belül is hatalmas kedvenc a rózsakert és a japánkert, pünkösdkor mindkettőt felkerestem. Ahogyan tavasszal a Városligetben nyíló cseresznyefákban, úgy most a nyíló rózsákban gyönyörködöm.
Majd elém került egy cikk a zuglói japánkert újranyitásáról és tudtam, hogy ide is el kell látogatnom. Én nem vagyok nagy szaki, ha növényekről van szó, de a japánkertek mindig kellemes érzéssel töltöttek el. Ez a kert a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskola kertjében található, villamossal könnyen megközelíthető, és az iskola kedves postásbácsijánál vásárolt, potom 500 forintos belépőért cserébe látogatható a nem rég felújított kert. Én egy spontán ötlettől vezérelve érkeztem, sajnos csúcsidőben, így a ZEN-módban ücsörgés sajnos elmaradt.
A kertről azt érdemes még tudni, hogy Magyarország első japánkertje, az iskola névadója és alapítója, Varga Márton kezdte építeni. A kert 1928-ban készült el, és még ebben az évben ellátogatott ide Hirohito japán trónörökös, aki tetszését növényadományokkal fejezte ki.
Egy kevésbé ismert kirándulóhely: Róka-hegyi kőfejtő
A túrázóközösséget is megosztotta a vírus: sok túraútvonalat le is zártak, sokan nem értették, miért ne lehetne túrázni, míg mások eldugott kirándulóhelyek felkeresésére buzdították a kimozdulni vágyókat. Mikor már kezdetét vette a korlátozások felengedése, először én is egy kevésbé ismert kirándulóhelyet próbáltam keresni, ahova kimozdulhatunk egy délután, így akadtam a Róka-hegyi kőfejtőre. Az internet szerint népszerű hely, én mégsem hallottam róla korábban, tehát az én szememben Normafához képest például nem túl ismert és népszerű. 😀
Könnyen megközelíthető a békásmegyeri HÉV Csillaghegy megállójától és egy könnyed, rövid sétára kell számítani, azonban a sziklák tetejéről pazar kilátás nyílik a városra. Nem is voltak sokan, de népszerű via ferratázó hely révén láttunk pár sziklamászót. Ha már Óbudán voltunk, mi összekötöttük a mini túrát egy fagyizással a Római parton. A hely egyébként Budapest legnagyobb mészkőbányája volt az 1940-es évekig.
Gasztro rovat: Ukrán Udvar és fagyi
És ha már a fagyizást emlegettem… Müller Cili is megmondta, hogy lehet fagyizni, mi pedig meglátogattuk az egyik – mondhatni – törzshelyünket, ahol szerintem életem eddigi legjobb fagyiját ettem. Ez nem más, mint a Jászain a Cioccolatte, ahol eredeti alapanyagokból főzött olasz fagyit kapni – a sós pisztácia a kedvencem.
Nagyon vártam a vendéglátó egységek megnyitását mert oké, jó néha rendelni, de havi egyszer beülni egy étterembe, ahol kiszolgálnak… hát az azért más és imádunk ilyen téren is új dolgokat felfedezni, kipróbálni.
Hónapok óta terveztem már ellátogatni az Ukrán Udvar étterembe. Tudjátok, hogy a szláv országok a szívem csücske, azon belül is Oroszország. Most ebbe ne menjünk bele, hogy melyik étel pontosan honnan származik, mert óriási itt az egymásra hatás. Ezeket az ételeket én Oroszországban kóstoltam meg, illetve a néhai orosz Babuska étteremben. Egy a lényeg: szerintem borzasztóan alulértékelt és ismeretlen ez a konyha nálunk, annak ellenére, hogy szláv országokkal vagyunk körülvéve. Ha csak egy embernek felkeltettem az érdeklődését, én már boldog vagyok. Ajánlom még a témában az ezer éves moszkvai gasztro bejegyzésem.
Az Ukrán Udvarról: a berendezés falusi vájogházak hangulatát idézi a mintás terítővel és a fehérre meszelt fallal. Én egy borscs levest kértem, ha már az elvileg pont ukrán. Otthon főztem már egyszer, de közel sem volt olyan finom, mint itt. Rozsos pirítóssal és szalonnával tálalták. Másodiknak egy varenyikit ettem, hosszas filózgatás után a káposztás verziót. Természetesen tejföl járt mindkettőhöz, az kötelező ehhez a savanykásabb ízvilághoz. Minden isteni volt, biztos jövök még.
Ennyi lett volna (egyelőre) a főváros újbóli felfedezése. Bár az utolsó hónapokban nagyon belefáradtam a belvárosi életbe, el kell ismernem: Budapest még mindig rohadt jó hely. Hamarosan kitekintek kicsit a határokon túlra, ha már egyszer lehet menni, de egy ideig nálam még az itthoni kirándulásoké lesz a főszerep.
sznyezsinka 