A COVID miatt kialakult szituáció két nyaralási tervünknek is keresztbe tett, így maradt a belföldi utazás: adott volt egy hét szabadság szeptemberben, amit mindenképp szerettünk volna egy szép helyen, aktívan eltölteni, így felütöttük a szállás.hu-t, a bookingot és az AirBnb-t, hogy ugyan hol találunk még olcsón viszonylag normális szállást? Végül több irányú keresgélés után az AirBnb-n lett a befutó egy stúdiólakás. Sosem gondoltam volna, hogy idén még itt kötök ki, de megszületett a last minute utazás terve: irány Pécs! A továbbra kattintva pedig elárulom, miért volt tökéletes döntés idejönni.
1. Mediterrán hangulat
Bár külföldre egy darabig megint nem mehetünk, azért itthon is találni egzotikumokat, amelyek elrepítenek egy-egy idegen kultúra világába. Pécs bővelkedik török kori emlékekben, valamint a sétálóutcák felett kifeszített textilek hol az Aladdinban lévő sikátoros piacra, hol barcelonai utcaképekre emlékeztettek. A város főterét, a Széchenyi teret virágok és pálmafák borítják, a hatást pedig még fokozhatjuk egy finom török kávé elfogyasztásával is, vagy egy finom vacsorával a Balkán Bisztróban.
Egyéb török kori emlékek:
Gázi Kászim pasa dzsámija, hivatalosan Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom: egészen idáig fogalmam sem volt, hogy ma már katolikus templom működik az épületben.
Jakováli Hasszán Dzsámija + minaret
Idrisz baba türbéje
Memi pasa fürdője
Képek: dzsámi
2. Múzeumok
Városnézés során talán a legtipikusabb program a templomok mellett a múzeumlátogatás. Mi két múzeumba látogattunk el összesen, valahogy a Mecsek jobban vonzott… de egy Pécs kaliberű városban nem lehet elmenni a kultúra mellett sem.
A Zsolnay-negyed
Mint tudjuk, Pécs korábban birtokolta az Európa Kulturális Fővárosa címet is, ennek keretében pedig a Pécs2010 Kulturális Főváros projekt legnagyobb beruházása a Zsolnay negyed rehabilitációja volt. Ez az egykori porcelángyár területén és a család egykori lakhelyén létrejött kulturális központ.
De kik is a Zsolnayak?
A Zsolnay porcelángyár a magyar iparművészet világhírű szereplője. Nem csak dísztárgyakat, hanem építészeti kerámiát is gyártottak, fénykorát a századfordulón élte – sikerük a saját fejlesztésű eozinnak volt köszönhető, amely egy fényesen csillogó vagy matt kerámiamáz, amely már a 9. században is ismert volt Európában, azonban ez a technika később feledésbe merült. Az eozint Zsolnay Vilmos pécsi gyára tette világhírűvé, és maga Zsolnay Vilmos is részt vett a technika kidolgozásában és meghonosításában.
A Zsolnay Negyed a régi gyár területén található épületegyüttes, amely több múzeumnak, kávézónak, planetáriumnak, koncerteknek, boltoknak ad otthont, sőt, itt található a Pécsi Tudományegyetem egyik tanszéke és a Zeneművészeti Intézet is. A fallal körülvett Zsolnay Negyedtől 2 perc sétára található a Zsolnay család mauzóleuma, amelyet 42 (!) oroszlán őriz, és természetesen Zsolnay-kerámiák díszítik kívül-belül. Itt nyugszik maga Zsolnay Vilmos és felesége.
Mi meglátogattuk a család- és gyártörténeti kiállítást, mivel úgy gondoltam, érdemes az alapokkal tisztában lenni, hiszen a Zsolnay név megkerülhetetlen, ha Pécsről van szó, ez azonban nem tartalmaz sok porcelánalkotást. Három múzeumbelépő vásárlása esetén jár 10% kedvezmény, de bevallom őszintén, bár a kiállítás érdekes volt, sokkal nagyobb élmény volt csak úgy sétálgatni az múzeumépületek között, hiszen ezek már önmagukban is pont elég érdekesek. Az információs pultnál ingyen lehet kérni plédet is piknikhez: mi nem kértünk, csak leheveredtünk a fűbe szendvicsezni.
Nem Zsolnay Negyed, de a Széchenyi téren is találunk Zsolnay hivatkozást: ez a Zsolnay-kút, melyet Vilmos fia, Miklós adományozott a városnak apja emlékére, és szintén eozinból készült.
Csontváry Múzeum
Bevallom, ezt a Zsolnay-dolgot inkább csak kötelező látnivalóként éltem meg, míg a Csontváry-kiállítást már kimondottan élveztem. A kiállítótermekben megtekinthetők Csontváry Kosztka Tivadar jelentős alkotásait és korai tanulmányrajzai. Egy-egy kép méreteit megpillantva csak ámultam, utoljára ekkora festményeket Debrecenben láttam, mikor megnéztem Munkácsy Krisztus-trilógiáját. A festményekhez nem tartoznak leírások, a termek közötti átvezető folyosón olvasható röviden tömören Csontváry életrajza, illetve információt kapunk arról az emberrel, akinek mindezt köszönhetjük: a képeket Garlóczy Gedeon építész mentette meg az enyészettől, mikor felvásárolta a festő halála után hátrahagyott életművet.
A kiállítás végén látható a híres Magányos cédrus, azonban az én kedvencem egy olyan festmény volt, amelyet korábban nem ismertem. Csontváryra nagy hatással volt a Tátra, akárcsak rám, így a Nagy Tarpatak völgye a Tátrában c. kép lett az abszolút kedvencem (amiről én, mint teljesen laikus nem mondanám meg, hogy egy Csontváry-festmény).
Forrás: http://www.magas-tatra.info
3. Csodálatos természet
Rengeteg csodaszép hely van a Mecsekben és a Duna-Dráva Nemzeti Parkban. Két nagyobb túránk volt, és annyira inspiráló volt számomra mindkettő, hogy megfogadtam, hogy az Országos Kéktúra befejezésével megcsinálom az egész Kékkört.
A Kékkör áthalad a Mecseken is, pontosabban a Rockenbauer Pál Déldunántúli Kéktúra, melyet már több ponton érintettünk: legelőször májusban, mikor az Óbányai-völgyben jártunk a Ferde-vízesésnél. Az idilli Óbánya a Kelet-Mecsekben található, és a „magyar Svájcként” is emlegetik. Engem a világból ki lehet kergetni az ilyen hasonlatokkal, az egyik legmerészebb a Bokod, mint a magyar Maldív-szigetek. Nem, egyszerűen csak nem és kész. De az biztos, hogy Óbánya és a völgy is nagyon hangulatos.
A Nyugati-Mecsekben egy izgalmakat nem nélkülöző körtúrát tettünk a Jakab-hegyen. A kellemes 430 méteres szintemelkedést és az eredetileg 13,5 km hosszt mi megspékeltük egy eltévedéssel, de ez közel sem volt olyan izgi, mint az érintett látnivalók: a Babás szerkövek, és a Zsongor-kő, ahonnan fantasztikus, egyben szédítő lenézni, de még egy Pálos kolostor romjait is érinti az útvonal, illetve a Sasfészekre keresztelt meredek sziklafalakat. A romok a Jakab-hegy tetején találhatók, ahol az Árpád-korban létrejött egy falu, a kolostorban pedig a Mecsekben élő remeték gyűltek össze. A romoktól nem messze található egy temető is, de most már csak kisebb buckák tanúskodnak arról, hogy temetkezési helyen járunk.
Az útvonal részletes leírása ITT található.
Pécstől jó 40 perc vezetéssel egészen másfajta tájakon barangoltunk, és azt hiszem, ez volt a kedvenc programom, engem teljesen elvarázsolt ez a világ. A horvát határnál, Szaporca település mellett található az Ős-Dráva Látogatóközpont. Ez bizony már nem a Mecsek, hanem az Alföld dunántúli nyúlványa: itt nincsenek izgalmas magasságok, csak a végtelen horizont. Mikor a települést elhagyva, a látogatóközpont felé hajtva megláttam az autó ablakából egy őzet, akkor tudtam, hogy jó helyen vagyok.
Az Ős-Dráva Látogatóközpont rendelkezik egy beltéri kiállítással, amely bemutatja az Ormánság természeti és kulturális értékeit, az itt élő emberek életét és hagyományait. A múzeum elég interaktív, sok táblagép található, például egy receptes könyv tradicionális ormánsági ételekkel, de lapozható térképek mutatják be a Dráva medrének alakulását is a szabályozások, vízhasználat következtében. A látogatóközponthoz szorosabban kapcsolódó 3,5 km-es tanösvény főként erre a folyamatra fókuszál, és vezet végig az egykori Drávából visszamaradt lápos-mocsaras területeken és az itt kialakult nyárfás ligeteken keresztül. Ennek kiterjesztése egy 12 km-es tanösvény, amely levisz egészen a „mostani” Dráváig, hol a hűs erdőben, hol a tikkasztó hőségben kinn a mezőn, érintve madárvártát, fotóskabint, kilátót. Nem volt rajtunk kívül senki a nagy tanösvényen, csak a Dráva partján találkoztunk egy párral. Itt már kaptam sms-t arról, hogy Horvátországban tartózkodom. Végtelen csöndre és nyugalomra leltem itt, miközben sikerült egerészölyveket figyelni, rovarokat fotózni és azon gondolkodni, hogy többet kéne ilyen helyekre járnom, nem mindig csúcsokat hódítani.
Valamit előhozott belőlem a Tisza-tó, ami most itt folytatódott az Ormánságban… hogy miben fog legközelebb manifesztálódni, még nem tudom. Az biztos, hogy szeretnék több mocsarat is meglátogatni a jövőben. Körüllengi ezeket a helyeket a halál, ugyanakkor mégis tele vannak élettel, történéssel.
A látogatóközponthoz tartozik még egy majorság, ahol őshonos állatokat lehet megismerni: ezek közül a szürkemarha a legérdekesebb, lévén azt tényleg nem látok minden nap (utoljára 6. osztályos koromban, a Hortobágyon), illetve ízelítőt kapni a helyiek gazdálkodásból. A központ udvara pedig tök jó, informatív helyszínekkel van még teli, pl. fűszeres kert, ahol nem csak látjuk, de tanulhatunk is a gyógynövényekről. Ez inkább gyerekeknek lett mondjuk kitalálva.
4. Strand
Úti cél választásakor nálam a legeslegutolsó szempont, mivel nem igazán szeretem a Zsóryhoz termálfürdőkben áztatni magam. Körülbelül fél óra alatt elunom magam ezekben, így ilyet ajánlani sem tudok. Na de ha természetes vízről van szó, akkor szívesen megmártózom természetközeli, kevésbé kiépített, csendesebb helyeken (tehát nem Velencén meg Siófokon az Aranyparton). Aztán persze sikítozok, ha hozzámér a hínár vagy elúszik mellettem egy hal, de ez az élmény része.
Ezt az élményt a Balaton mellett idén Orfűn találtam meg, és már érintettem az előző bejegyzésben is.
Igazából a „nézzük meg, ha már itt vagyunk” gondolatból az lett, hogy kétszer is eljöttünk a tóhoz – pontosabban tavakhoz, hiszen az Orfűi-tó elnevezés egy több tóból álló tórendszert takar.
Először nem is vittem fürdőruhát, aztán béreltünk egy vizibiciklit, betekertünk a tó közepébe, és kicsit mégis beereszkedtem. Annyira jó volt az egész, hogy két nap múlva úsztam egyet rendesen is. Tök jó az egész környezet, ilyenkor mindig arra gondolok, hogy kéne egy nyaraló valami hasonló helyen, közel a természethez. A fürdés nálam mellékes, de a lényeg, hogy tó legyen, ne pedig termálfürdő.
5. Gasztronómia
Pécs tele van jobbnál jobb éttermekkel, bárokkal és immár specialty kávézókkal, valamint az sem elhanyagolható szempont, hogy bár az egészen közeli Villányi borvidékre valószínűleg előbb jut eszébe az embereknek kimondottan borozás céljából ellátogatni, létezik egy olyan is, hogy Pécsi borvidék. Mindkettő a Pannon borrégióba tartozik Szekszárddal és a Tolnai borvidékkel egyetemben (szóval egész sok mindent sikerült már a régióból megismernem).
AirBnb-t béreltünk saját konyhával, azonban szerettünk volna ismerkedni a pécsi borokkal, illetve legalább egyszer étteremben vacsorázni, számunkra ez egyértelműen az utazás fontos része, még belföldön is.
Bagolyvár étterem
Tripadvisoron igen előkelő helyen találtam ezt a helyet, majd miután az étlap meggyőzött, foglaltunk asztalt is. A város felett, hangulatos panorámával ettünk finomakat. Ha az ételeket kellene jellemeznem, azt mondanám: hagyományos magyar fogások, egy kis csavarral. A kiszolgálás és az étel kifogástalan volt, a borlapjuk kicsit csalódás, de bármikor visszamennék.
Tüke borház
A hely, amit nem tudtunk hova tenni, de foglaltunk ide is egy asztalt. Nagyon megosztóak voltak a Google-n hagyott vélemények. Mi a vélemények és a honlap alapján arra számítottunk, hogy itt étel nem nagyon lesz, de nem baj, mert mi borozni akarunk, esetleg kérünk mellé sajttálat, vagy hasonlót. Mikor odaértünk, azonban épp az ellenkezője fogadott: nem volt borkorcsolya, azonban rendes étlapot kaptunk, a borlap pedig egészen sejtelmes volt: borfajták a pincészetek neve nélkül, magyarázatképp pedig annyi, hogy a borok kisebb családi pincészetekből származnak, akiktől kereskedelmi forgalomban nehezebben lehet vásárolni, azonban kérésre adnak információt a borokról.
Eleinte nem igazán foglalkoztak velünk, kicsit furán is éreztük magunkat az egyébként szintén panorámás teraszon. Majd mikor elkezdtük faggatni a tulajt a borokról, valami átkapcsolt nála, és beindult a beszélőkéje. A végén elégedetten, és rengeteg információval távoztunk, ami a helyi borokat illeti.
Amit Pécsett mindenképp inni kell, az a cirfandli, hiszen Magyarországon egyedül itt termesztik ezt a fehér fajtát. Száraz bor, azonban van benne valami édeskés, mézes, virágos, de nem az dominál. Nem egy frissítő, fröccsnek való fehér bor. Nem mondom, hogy minden nap meginnám, de különleges élmény volt, és örülök, hogy megkóstoltuk.
Ezen kívül főleg vöröseket ittunk, mivel azok a kedvenceink, nálam a favorit a Schunk Pince merlot-ja lett. A végén olyan bort is kaptunk, ami rajta sem volt a borlapon, de a tulaj nagyon belelkesült, mikor látta, hogy szeretnénk egy átfogó képet kapni a pécsi borvidékről, nem csak úgy iszogatunk.
Balkán Bisztró
És egy hely, ahova szintén a borért mentünk, de annyira jó volt az étlap, hogy ettünk egy levest is. Általában ragaszkodom hozzá, hogy helyit együnk-igyunk mindenhol, azonban Pécsett talán megbocsátható, hogy tettünk egy kis kitekintést a balkáni borok világába, mivel egy darabig sajnos úgysem utazunk külföldre.
Mivel a tervünk szerint Szlovéniában kellett volna boroznunk, ezért én egy szlovén sauvignon blanc-nal indítottam, de ez igazából felejthető élmény volt. Ezt nálam egy montenegrói és egy horvát vörös tétel követte és hát azt kell mondjam, hogy a horváttól tényleg elájultam, hihetetlenül finom volt. Sokat vártam egyébként ettől az étteremtől, s elégedetten távoztunk innen is. Legközelebb nem csak levest eszünk, mert baromi jó ételeik voltak, és Pécs mediterrán hangulatába nagyon szépen belesimul ez az egzotikusabb gasztroélmény.
+1 ok: Villány és környéke
Bár Villány nem ennek az utazásnak a része volt, én ide veszem, mert közel van, és akár ötvözhető is egy pécsi látogatással. Nálam eddig Villány és Szekszárd jár az élen, ami a magyar borokat illeti, bár nem titok, hogy a testesebb vörösborokat részesítem előnyben, még akár nyáron is (kivéve, ha annyira szomjas vagyok, hogy azon csak a fröccs segít).
Villányból érdemes átmenni Palkonyára, mi tettünk egy kisebb dűlőtúrát, melynek végpontja a Vylyan pincészet terasza volt. Itt a borok kevésbé, inkább maga a környezet volt emlékezetes. Ami pedig minden tekintetben tökéletes gasztroélmény volt, az Maul Zsolt Lator bisztrója.
Igazából rengeteg lehetőség van errefelé (Villánykövesd, Mecseknádasd, Siklós, Harkány stb.), szerintem egy teljes hónapot is el tudnék tölteni Baranya megyében. Még biztosan visszatérek, de most felkészül a Badacsony!
Ha tetszett a bejegyzés, kérlek kövess Facebookon és Instagramon is.
sznyezsinka 