Kéktúra 17. szakasz: Nagymaros – Nógrád

Múlt héten megcsináltuk a Kéktúra börzsönyi szakaszát Nagymarostól Nógrádig. 40 km, úgy döntöttük hogy egy szálláson alvással lenyomjuk két nap alatt. Nos, már az eleje viccesen indult, mert a Julianus kilátóhoz felfelé vezető szakaszon sártenger volt és csúszkáltunk össze-vissza a hegyen. A kilátóig nagyjából nem találkoztunk senkivel, csupán megállapítottuk, hogy kissé kiestünk a formánkból. Fenn azonban gyönyörű kilátás tárult elénk a Duna-kanyarra és elláttunk a visegrádi várig is.

Hírdetés

Kedvenc helyeim Magyarországon 2019

Jöjjön egy hármas lista az idei kedvenc belföldi élményeimről. Az egész világot látni akarom, közben egy élet nem elég még arra sem, hogy Magyarországot rendesen bejárjam. Igenis rengeteg felfedezni való van itthon is, legyen szó városnézésről vagy természetjárásról. Örülök, hogy egyre többet sikerül itthon is kirándulnunk, nézelődnünk és úgy néz ki, megtaláltuk a megfelelő úti társakat is hozzá. Íme három kiemelkedő hely, a teljesség igénye nélkül.

 

Hosszú hétvége Berlinben – Na de miért Berlin?

Szűk fél napunk maradt az utolsó napon. Komótosan megreggeliztünk, majd bevonatoztunk először az Alexanderplatz környékére szuvenírt vadászni. Majd realizáltuk, hogy tényleg zárva van szinte minden, ezért úgy döntöttünk, hogy ismét átmegyünk a keleti oldalra és ott bóklászunk még kicsit, onnan úgyis már közelebb van a Schönefeld reptér.

Hosszú hétvége Berlinben: 2. nap

Charlottenburgban, ahol a szállásunk volt tényleg minden sarokra akadt egy (ha nem több) kávézó. Ez volt az első olyan utunk, ahol nem bújtuk folyton a Tripadvisort étel és ital után, mert nagyon adta magát mindkettő.

Hosszú hétvége Berlinben: 0. és 1. nap

Miért épp Berlin?

Hát az úgy volt, hogy kedves párommal egész nyáron belföldön nyaralgattunk, többnyire barátokkal közösen és csupán az évfordulónkat töltöttük kettesben, ezért kitaláltuk, hogy a novemberi hosszú hétvégén elutazunk külföldre olcsón, okosba’. Igazából elég hamar megegyeztünk abban, hogy Berlin lesz az úti cél: egész évben találni olcsó repjegyet, érdekes város tele történelemmel és ki akartuk deríteni, van-e olyan az éjszakai élet mint Budapesten. Hála annak, hogy a második legutáltabb fapados légitársaság szponzorálta a félmaratonomat, egész okosan összehoztuk a repjegyeket az ünnep ellenére is, szállásnak lefoglaltuk a legolcsóbb hostelt amit találtunk szeptemberben és onnantól kezdve már csak számolni kellett, hányat kell még aludni…

Erről az egész blogolásról avagy mi lesz a bloggal?

Mostanság nem volt bejegyzés mert nem nagyon volt miről, de leginkább azért nem, mert valahogy nem tudtam hova tenni ezt az egész blog dolgot az életemben. Sorra születnek a mindenféle blogok, vlogok, Instagram-oldalak, Facebook-oldalak. Én is követek sok embert, aztán időnként szelektálok és megtartom azokat, akik tényleg érdekfeszítőek. Dübörög az influencer-marketing és rengetegen szeretnének egy szeletet ebből a tortából.

Feet don’t fail me now, take me to the finish line

Nem írtam már két hónapja, pedig lett volna mit. Talán. De most újra itt vagyok és bár fizikai értelemben nem utazott most messzire a sznyezsinka, lelkileg és szellemileg nagy utat jártam be.
Május végén váratlanul nagyon mélyen találtam magam. A munkahelyem névnapi ajándéka egy “kedves” kis ultimátum volt, mire én azzal válaszoltam, hogy elkezdtem új munkát keresni.

Ausztria: Medve-szurdok és kempingezés a Raxnál

A Balkán után a patinás osztrákok felé vettem az irányt, immáron a “tátrás” társasággal. Kicsit nyögvenyelősen sikerült ezt a kirándulást megszervezni, de végül húsvét helyett július 13-án útnak indultunk. Egy ideig még szó volt róla, hogy lenézünk Rockmaratonra pont ezen a napon, de végülis csak a sátrazás stimmelt – jó pár kilométerrel odébb.

Bosznia és Hercegovina 3. Kirándulás Mostarba

Szarajevó nem nagy város, 2,5-3 nap alatt nagyon kényelmesen bejárható, ezért úgy döntöttünk, hogy egy napot eltöltünk Mostarban is. Nem aludtunk ott, csak jöttünk-mentünk, de azt gondolom, nagyon megérte és talán ez volt a kedvenc napom a kirándulás alatt.

Úgy jött ki a menetrend, hogy odafelé a busz volt számunkra a megfelelő. Már jártunk az állomás környékén, szóval nagyjából tudtuk hova kell menni, persze aznap reggel még kellett egy kis útbaigazítást kérni. Vicces, mikor én beszélek angolul, a bódéban ülő néni meg bosnyákul nyomja nekem és mutogat valahova a távolba. A lényeg annyi, hogy volt egy buszmegállószerű nagy placc, de a rendes buszpályaudvarhoz kicsit tovább kellett sétálni. Megvettük a jegyet (17 KM), majd ahhoz, hogy kijussunk a peronokhoz, le kellett olvasni a jegyekhez tartozó vonalkódot a forgókapuknál – ezt csak azért írom le, mert a mostari vasútállomásnak szöges ellentéte ez a rendszer.

Beálltunk a megfelelő peronhoz, mivel egy másik városból jött a buszunk, nem volt meglepő, hogy késett. Rajtunk kívül volt még egy finn páros, akik kicsit tanácstalanul megkérdezték, hogy biztos innen indul a busz? Meg persze ázsiaiak, mert nincs utazás ázsiai turisták nélkül.

Bosznia és Hercegovina 2. Szarajevó vidám arca

Az előző, depresszívebb bejegyzés után szeretnék rávilágítani, hogy bár valószínűleg mindenki ezekre a dolgokra asszociál a várossal kapcsolatban, Szarajevó nem csak a háborúval és a merénylettel egyenlő.