Hát ez nem úgy sült el… Brno 1.

Történt az, hogy kitaláltam, hogy menjünk már valahova március 15.-én és mivel a tavalyi Prágába vonatozás jól működött, kitaláltuk, hogy menjünk el Brnóba. De főleg én, mert nem tudok meglenni egy helyen.

Hírdetés

I’ve been called by the mountain

Most leírhatnám hogy jaj de jó, itt voltunk meg ott voltunk és milyen szép volt. De igazából nem akarom. Azt szeretném leírni, hogy számomra ismét értelmet nyert az igencsak közhelyes “legyőzni önmagad” kifejezés, mert hogy tényleg ez történt.

Próbálj meg lazítani…

Egy hónapja indultunk el nyaralni, augusztus 23-án. Hihetetlen gyorsan eltelt az a 10 nap szabadság. Azóta újra benne a mókuskerékben és ehhez társult még az egyetem. Mit meg nem adnék ismét egy nyaralásért… 

Horvátország főszezonban, minél olcsóbban

Sokat gondolkoztunk azon, hova menjünk idén nyaralni és volt körülbelül ezer variáció amit körbejártunk és végül elvetettünk. Aztán némileg módosítottuk a legeslegelső tervünket és ahhoz tértünk vissza.

 

Prága 3. – Még egy kis Kafka, fagyoskodás és ami rohadtul zavart

A második és egyben utolsó teljes napunk, azaz a szombat is tartalmasan telt. Ezúttal átmentünk a Moldva túlsó partjára megnézni a Kisoldalt és a Kampa szigetet. Ezen a részen található a Kafka múzeum is, ahova mindenképp be szerettünk volna térni és Prága legszűkebb utcája, mert mókásnak tűnt. Sajnos aznap reggelre leesett a hó és nem kicsit fagytunk meg, de erről majd később.

Prága 2. – Óváros, Kafka, sör

Második nap reggel az első dolgunk az volt, hogy keressünk valahol kávét. Villamossal bementünk a városba és találtunk egy plázát, ami később fix pisilő- és melegedőhely lett.

Kicsit szemerkélt az eső, de nem volt vészes. Viszont kicsit megbántam, hogy az útikönyvre hallgattam. Elmentünk az Újvárosba és gondoltuk megnézzük a Vencel teret. Ez igazából nem is egy tér volt hanem a prágai Andrássy, egy széles utca, tele a mindenki által ismert márkák boltjaival, középen Szent Vencel lovas szobra, ami akár kelthetett volna némi tiszteletet az emberben, ha nem borította volna be a mögötte lévő épületet egy hatalmas Perwoll vagy nem is tudom milyen reklám. Uff. Azért próbáltam anélkül készíteni képet. Egyébként a tér számos történelmi esemény színhelye volt, ezért gondoltam, hogy nézzük meg.

Prága 1. – Szabadság… végre!

A március 15-ei hosszúhétvégét Prágában töltöttük. Már Moszkva előtt megbeszéltük, hogy a következő úticél a cseh főváros lesz, viszont az utazás dátuma egyre tolódott. Ennek főleg a munkanélküli létem volt az oka. Mikor elkezdtem dolgozni, akkor viszont lefixáltuk, hogy legyen ez a hosszúhétvége a mágikus dátum. Amit ekkor még nem tudtam, hogy nálunk munkahelyen nem egészen úgy alakulnak az ünnepnapok, ahogy én azt hittem, szóval az utazás előtt két nappal mentem el hivatalosan szabira.

Moszkva 6. – Ami kimaradt

És végül, ami a többi bejegyzésbe nem fért bele. Ez a poszt eléggé vegyesvágott lesz. Lesznek benne praktikus dolgok és random érdekességek, észrevételek.

Moszkva 5. – Gasztro rovat

Nem gondoltam, hogy még novemberben is Moszkváról fogok írni, de így hozta az élet, nem magyarázkodom. És most jöjjön a kedvenc részem… a kaja.

Hóhatár és a saját határaim – Ismerkedés a Tátrával

Ezen a hétvégén a Magas-Tátrában kirándultunk a barátommal és csoporttársaival. Nagyon vártam már ezt a kiruccanást, korábban nem nagyon jártam még Szlovákiában, csak átutazóban, pedig itt van a szomszédban. Nagyon nem tudtam, mire számítsak, tudtam, hogy túrázni fogunk, de rájöttem, hogy nem vagyok elég tapasztalt túrázó, hiába jó az állóképességem, mivel sportolok. Gondoltam a gyaloglással nem lehet nagy baj.