Futónapló 3. Motiváció

Az utóbbi 1-2 hétben nehezen indultam el futni. Beütött a motivációhiány, de nem a futással kapcsolatban, hanem úgy minden téren. Következett a félévkezdés és egyszerűen csak az járt a fejemben, hogy mennyire nincs kedvem iskolába menni, benn lenni péntek-szombat egész nap, eszembe jutott, mennyire fáradt lettem mindig szombat estére.. és bár igyekeztem a célra fókuszálni, hogy miért is csinálom ezt az egészet, most nem jött be ez a “trükk”. Nyomott voltam, voltak délutánok, amikor hazamentem meló után és csak feküdtem és nyomkodtam a telefonom, mert nem volt kedvem és energiám semmihez. Belenéztem a határidőmbe és frusztrált voltam attól, hogy már tele van írva az egész és nehéz összehozni bármit is.

Hírdetés

Futónapló 2. – Harc az elemekkel

Ezt a bejegyzést a mai futásom inspirálta, de nem azért, mert először futottam 15 kilométert. Azért mellékesen megjegyzem, de nem erre szeretném kiélezni a posztot, hanem egy számomra zavaró, vagy mondhatni furcsa jelenségre. No offense, de ez most kikívánkozik belőlem. Amúgy meg ez az én blogom, szóval azon háborodok fel, amin csak akarok. 😀

Futónapló 1.

Gondolkoztam, mennyit írjak a futásról, vagy írjak-e róla egyáltalán, de aztán úgy döntöttem, miért ne. Életemben először versenyre készülök és úgy gondolom, az írással csak még jobban elmélyítem ezt a tanulási folyamatot és segíthet is abban, hogy leülepedjenek a dolgok.

Ebben a részben a paradigmaváltásról szeretnék írni, amin keresztülmentem az elmúlt hetekben.

Ilyen volt 2018 és ez a terv 2019-re

Az elmúlt 1-2 hétben már megkezdtem magamban a szokásos éves számvetésem, amit IMÁDOK, elővettem a füzetem, amibe felírom a kis dolgaimat és hát az a helyzet, hogy idén MINDENT megcsináltam amit elterveztem. Sokak szerint hülyeség a határidőnapló, meg a digitális korban már minek felírni a dolgokat meg naplót írni, de szerintem az, hogy ennyire sikeres volt ez az év (talán ez volt a legjobb meg 2016), az nagyrészt ennek köszönhető. Sokat segít a fókuszálásban, a kitűzött célok tudatosításában maga a leírás folyamata és annak ellenőrzése és a listák pipálgatása. De erről már írtam a tavalyi hasonló bejegyzésemben ITT.

Próbálj meg lazítani…

Egy hónapja indultunk el nyaralni, augusztus 23-án. Hihetetlen gyorsan eltelt az a 10 nap szabadság. Azóta újra benne a mókuskerékben és ehhez társult még az egyetem. Mit meg nem adnék ismét egy nyaralásért… 

Kicsit lenn, majd 1014 méter magasan

Két hete vasárnap nem tudom, mi volt velem, de nagyon durván eluralkodott rajtam a “wanderlust”. Mehetnékem volt, mindegy, hogy hova. Még csak két hete dolgoztam az új munkahelyemen, de már hétfő-undorom volt (közlöm, most is az van) és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire nem akarok reggel korán kelni. Máris olyan lettem, mint mindenki, aki hétfőtől péntekig 9-17 dolgozik. Nem tetszik az érzés.

Hello 2018

Először is BÚÉK!

Itt a január, a nagy fogadalmak időszaka… vagy mégsem? Sok cikk kezdődik ezzel a kijelentéssel, de én személy szerint kevés embert ismerek, aki fogadalmakat tesz. Csak ez ilyen berögzülés. Alapból nem hiszek az ilyen dátumokban, mert bármikor változtathatunk az életünkön. Az emberek akkora ügyet csinálnak például egy kerek évszámból. Nyilván öregszünk, aminek nem örülünk, de ez van. Telnek az évek, de ahhoz, hogy legyen benne tartalom is, tenni kell.

Én-idő Szegeden

Lesz még szó Moszkváról, mert nincs vége, de ezt nagyon szeretném minél hamarabb leírni.Történt ugyanis, hogy szerény személyem gondolt egyet és lement Szegedre. Szerettem volna megnézni a Salvador Dali kiállítást, és 23 évem alatt még nem jutottam el egyszer sem Szegedre, ezért gondoltam itt az ideje.