Föld alatti alagutak és gasztro – Brno 2.

Szombat reggel némi torokfájással keltem. Ez így nem lesz jó, gondoltam, kezdek lerobbanni. Én, aki mindig egészséges vagyok. A reggelt egy megfázás elleni itallal indítottam, majd kitaláltuk, hogy elmegyünk bruncholni. Ezt már EZER éve terveztük, de otthon valahogy nincs szívem pénz kiadni egy rántottáért. Meg igazából ritkán vagyunk mindketten úgy otthon, hogy egy ráérős reggelit csapjunk. 11-re ügyesen odaértünk a helyre és pont 11-ig volt reggeli, de szerencsére még felvették a rendelésünk. Nagyon kedves kis kávézó volt, a kaja finom – nyilván, azért el tudják készíteni a rántottát máshogy, mint én.

Hírdetés

Hát ez nem úgy sült el… Brno 1.

Történt az, hogy kitaláltam, hogy menjünk már valahova március 15.-én és mivel a tavalyi Prágába vonatozás jól működött, kitaláltuk, hogy menjünk el Brnóba. De főleg én, mert nem tudok meglenni egy helyen.

Prága 3. – Még egy kis Kafka, fagyoskodás és ami rohadtul zavart

A második és egyben utolsó teljes napunk, azaz a szombat is tartalmasan telt. Ezúttal átmentünk a Moldva túlsó partjára megnézni a Kisoldalt és a Kampa szigetet. Ezen a részen található a Kafka múzeum is, ahova mindenképp be szerettünk volna térni és Prága legszűkebb utcája, mert mókásnak tűnt. Sajnos aznap reggelre leesett a hó és nem kicsit fagytunk meg, de erről majd később.

Prága 2. – Óváros, Kafka, sör

Második nap reggel az első dolgunk az volt, hogy keressünk valahol kávét. Villamossal bementünk a városba és találtunk egy plázát, ami később fix pisilő- és melegedőhely lett.

Kicsit szemerkélt az eső, de nem volt vészes. Viszont kicsit megbántam, hogy az útikönyvre hallgattam. Elmentünk az Újvárosba és gondoltuk megnézzük a Vencel teret. Ez igazából nem is egy tér volt hanem a prágai Andrássy, egy széles utca, tele a mindenki által ismert márkák boltjaival, középen Szent Vencel lovas szobra, ami akár kelthetett volna némi tiszteletet az emberben, ha nem borította volna be a mögötte lévő épületet egy hatalmas Perwoll vagy nem is tudom milyen reklám. Uff. Azért próbáltam anélkül készíteni képet. Egyébként a tér számos történelmi esemény színhelye volt, ezért gondoltam, hogy nézzük meg.

Prága 1. – Szabadság… végre!

A március 15-ei hosszúhétvégét Prágában töltöttük. Már Moszkva előtt megbeszéltük, hogy a következő úticél a cseh főváros lesz, viszont az utazás dátuma egyre tolódott. Ennek főleg a munkanélküli létem volt az oka. Mikor elkezdtem dolgozni, akkor viszont lefixáltuk, hogy legyen ez a hosszúhétvége a mágikus dátum. Amit ekkor még nem tudtam, hogy nálunk munkahelyen nem egészen úgy alakulnak az ünnepnapok, ahogy én azt hittem, szóval az utazás előtt két nappal mentem el hivatalosan szabira.