Az előző futós posztban még bizakodó voltam a versennyel kapcsolatban, de a címből sejthetitek, hogy nem tudtam sajnos futni a Vivicittán. Ami sajnos azt jelenti, hogy már 5 hete nem futottam.
Nem mondanám, hogy túl jó passzban vagyok. November óta erre készülök, itt akartam lefutni az első félmaratonom. Végigfutottam a telet és tök jó volt látni magamon hétről hétre a fejlődést. Simán lefutottam volna, ha nem jön a sérülés. Ami idővel utolér minden futót, na de hogy még az igazi futókarrierem előtt utolért, az a kellemetlen. Ne kérdezzetek ilyen hülyeségeket, hogy szoktam-e bemelegíteni meg nyújtani, jelenlegi legjobb tudásom szerint odafigyeltem a megelőzésre. Nem gondolom, hogy ez rajtam múlt, de azt viszont gondolom, hogy nem véletlen történt.
“Futónapló 5. Rekviem egy futóversenyért és a lúzerség ellenszere” olvasásának folytatása