Feet don’t fail me now, take me to the finish line

Nem írtam már két hónapja, pedig lett volna mit. Talán. De most újra itt vagyok és bár fizikai értelemben nem utazott most messzire a sznyezsinka, lelkileg és szellemileg nagy utat jártam be.
Május végén váratlanul nagyon mélyen találtam magam. A munkahelyem névnapi ajándéka egy “kedves” kis ultimátum volt, mire én azzal válaszoltam, hogy elkezdtem új munkát keresni.

Hírdetés

Mi a jó abban?

Nem rég egy barátommal arról beszéltünk, hogy milyen idegesítő, mikor valaki megkérdezi egy hobbiddal vagy általad kedvelt dologgal kapcsolatban (általában rosszalló, megvető hangsúllyal) hogy: mi a jó abban?! Nem mondom, hogy én ezt sosem teszem, jelenleg is teljesen értetlenül állok a Bosszúállók körüli őrület előtt. 😀 

Futónapló 5. Rekviem egy futóversenyért és a lúzerség ellenszere

Az előző futós posztban még bizakodó voltam a versennyel kapcsolatban, de a címből sejthetitek, hogy nem tudtam sajnos futni a Vivicittán. Ami sajnos azt jelenti, hogy már 5 hete nem futottam.

Nem mondanám, hogy túl jó passzban vagyok. November óta erre készülök, itt akartam lefutni az első félmaratonom. Végigfutottam a telet és tök jó volt látni magamon hétről hétre a fejlődést. Simán lefutottam volna, ha nem jön a sérülés. Ami idővel utolér minden futót, na de hogy még az igazi futókarrierem előtt utolért, az a kellemetlen. Ne kérdezzetek ilyen hülyeségeket, hogy szoktam-e bemelegíteni meg nyújtani, jelenlegi legjobb tudásom szerint odafigyeltem a megelőzésre. Nem gondolom, hogy ez rajtam múlt, de azt viszont gondolom, hogy nem véletlen történt.

 

Futónapló 4. Szorul a hurok…

Nagyon meglepődtem, miután az előző posztom után hárman is írtak nekem privátban, hogy milyen motiváló volt a bejegyzésem, annak ellenére, hogy eszem ágában sem volt motivációs beszédet lenyomni. De ez úgy fair, hogy a negatív dolgokat is leírom, nem csak a szépet rakom ki, meg hogy milyen kis ügyeske vagyok, mert sajnos akadtak problémák.

Futónapló 3. Motiváció

Az utóbbi 1-2 hétben nehezen indultam el futni. Beütött a motivációhiány, de nem a futással kapcsolatban, hanem úgy minden téren. Következett a félévkezdés és egyszerűen csak az járt a fejemben, hogy mennyire nincs kedvem iskolába menni, benn lenni péntek-szombat egész nap, eszembe jutott, mennyire fáradt lettem mindig szombat estére.. és bár igyekeztem a célra fókuszálni, hogy miért is csinálom ezt az egészet, most nem jött be ez a “trükk”. Nyomott voltam, voltak délutánok, amikor hazamentem meló után és csak feküdtem és nyomkodtam a telefonom, mert nem volt kedvem és energiám semmihez. Belenéztem a határidőmbe és frusztrált voltam attól, hogy már tele van írva az egész és nehéz összehozni bármit is.

Futónapló 2. – Harc az elemekkel

Ezt a bejegyzést a mai futásom inspirálta, de nem azért, mert először futottam 15 kilométert. Azért mellékesen megjegyzem, de nem erre szeretném kiélezni a posztot, hanem egy számomra zavaró, vagy mondhatni furcsa jelenségre. No offense, de ez most kikívánkozik belőlem. Amúgy meg ez az én blogom, szóval azon háborodok fel, amin csak akarok. 😀

Futónapló 1.

Gondolkoztam, mennyit írjak a futásról, vagy írjak-e róla egyáltalán, de aztán úgy döntöttem, miért ne. Életemben először versenyre készülök és úgy gondolom, az írással csak még jobban elmélyítem ezt a tanulási folyamatot és segíthet is abban, hogy leülepedjenek a dolgok.

Ebben a részben a paradigmaváltásról szeretnék írni, amin keresztülmentem az elmúlt hetekben.