Budapesti programok új szemmel: városnézés, japánkertek, kirándulás, gasztro

Mától két hetes karantén nélkül lehet utazni az Európai Unió országaiba, azonban ezzel a bejegyzéssel még szeretnék kicsit visszatekinteni az elmúlt időszakra. Én eddig is igyekeztem az országot felfedezni, belföldön túrázni, azonban ez majdnem olyan volt, mint külföldre menni: csak nem az ország elhagyása volt a cél, hanem egyfajta kiszakadás Budapestről. Most azonban ebben a lelassult üzemmódban sikerült ismét kicsit turistává válnom a saját városomban – ahol máskor egyébként mindig történik valami – és ismét felfedezni a város azon szépségeit, amelyeket vagy nem ismertem korábban, vagy elmentem mellettük.

“Budapesti programok új szemmel: városnézés, japánkertek, kirándulás, gasztro” olvasásának folytatása
Hírdetés

Kéktúra 17. szakasz: Nagymaros – Nógrád

Múlt héten megcsináltuk a Kéktúra börzsönyi szakaszát Nagymarostól Nógrádig. 40 km, úgy döntöttük hogy egy szálláson alvással lenyomjuk két nap alatt. Nos, már az eleje viccesen indult, mert a Julianus kilátóhoz felfelé vezető szakaszon sártenger volt és csúszkáltunk össze-vissza a hegyen. A kilátóig nagyjából nem találkoztunk senkivel, csupán megállapítottuk, hogy kissé kiestünk a formánkból. Fenn azonban gyönyörű kilátás tárult elénk a Duna-kanyarra és elláttunk a visegrádi várig is.

“Kéktúra 17. szakasz: Nagymaros – Nógrád” olvasásának folytatása

Kedvenc helyeim Magyarországon 2019

Jöjjön egy hármas lista az idei kedvenc belföldi élményeimről. Az egész világot látni akarom, közben egy élet nem elég még arra sem, hogy Magyarországot rendesen bejárjam. Igenis rengeteg felfedezni való van itthon is, legyen szó városnézésről vagy természetjárásról. Örülök, hogy egyre többet sikerül itthon is kirándulnunk, nézelődnünk és úgy néz ki, megtaláltuk a megfelelő úti társakat is hozzá. Íme három kiemelkedő hely, a teljesség igénye nélkül.
 

“Kedvenc helyeim Magyarországon 2019” olvasásának folytatása

Futónapló 5. Rekviem egy futóversenyért és a lúzerség ellenszere

Az előző futós posztban még bizakodó voltam a versennyel kapcsolatban, de a címből sejthetitek, hogy nem tudtam sajnos futni a Vivicittán. Ami sajnos azt jelenti, hogy már 5 hete nem futottam.
Nem mondanám, hogy túl jó passzban vagyok. November óta erre készülök, itt akartam lefutni az első félmaratonom. Végigfutottam a telet és tök jó volt látni magamon hétről hétre a fejlődést. Simán lefutottam volna, ha nem jön a sérülés. Ami idővel utolér minden futót, na de hogy még az igazi futókarrierem előtt utolért, az a kellemetlen. Ne kérdezzetek ilyen hülyeségeket, hogy szoktam-e bemelegíteni meg nyújtani, jelenlegi legjobb tudásom szerint odafigyeltem a megelőzésre. Nem gondolom, hogy ez rajtam múlt, de azt viszont gondolom, hogy nem véletlen történt.
 

“Futónapló 5. Rekviem egy futóversenyért és a lúzerség ellenszere” olvasásának folytatása

Kéktúra 14. szakasz és elmélkedés a belföldi utazásról

Elkezdtünk egy újabb projektet, ami enyhíteni fogja valamelyest utazási vágyaimat két külföldi desztináció között. Egyébként is célom volt többet utazni Magyarországon belül is, az utóbbi 1-2 évben rájöttem, hogy tökre szeretek túrázni.

“Kéktúra 14. szakasz és elmélkedés a belföldi utazásról” olvasásának folytatása

Kicsit lenn, majd 1014 méter magasan

Két hete vasárnap nem tudom, mi volt velem, de nagyon durván eluralkodott rajtam a “wanderlust”. Mehetnékem volt, mindegy, hogy hova. Még csak két hete dolgoztam az új munkahelyemen, de már hétfő-undorom volt (közlöm, most is az van) és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire nem akarok reggel korán kelni. Máris olyan lettem, mint mindenki, aki hétfőtől péntekig 9-17 dolgozik. Nem tetszik az érzés.

“Kicsit lenn, majd 1014 méter magasan” olvasásának folytatása