2019. augusztus 21-én elkezdődött az új életem: egy olyan élet, amire már nagyon-nagyon vágytam. Azt hiszem, 14 évesen találtam ki, hogy fordító és tolmács leszek, ebből az előbbi valósult meg, mivel rájöttem időközben, hogy a tolmácsoláshoz valami ufó aggyal kell rendelkezni, meg amúgy is jobban szeretem a szövegeket, mint face-to-face prezentálni. Egy időben idegenvezető is szerettem volna lenni, bár nem tartott sokáig ez a fellángolás: egészen pontosan az első angliai utamig, ahol rájöttem, hogy én vagyok az utolsó ember a földön, akinek türelme lenne egy 40 fős csoportot terelgetni, ráadásul az emberek fele oda se figyel rád rendesen. Azóta egyébként idegenvezetői ambícióim megmutatkoztak egy-egy ritka alkalommal, mikor couchsurfingen összeszedtem egy ukrán majd egy amerikai csajt és kalauzolgattam őket Budapesten. Majd Moszkvában összeszedtük egymást Romannal és Nastyával, akiknek szintén tudtam itthon újat mutatni, mikor Moszkva után Budapesten is találkoztunk.
sznyezsinka 