Na de hogyan kell kezdeni egy blogot?
Megmondom őszintén, több blogom is volt már, de még mindig nem tudom. Gportal, több tumblr oldal… Régen évekig írtam kézzel naplót és ez az írhatnék még mindig dolgozik bennem. Sokszor azon kapom magam, hogy tűnődök valamin, és arra vágyom, hogy leírjam. Közöljem valakivel vagy csak legyen rögzítve, mert amilyen ócska a memóriám és amilyen szétszórt vagyok, a következő pillanatban oda a gondolatmenetnek.
Nem kenyerem, hogy beszálljak az internetből megélők sorába. Király dolognak és lehetőségnek tartom, de nem ez a cél. Tudom, hogy van millió egy blog és vlog már minden témában, nehéz kitűnni. Abban sem vagyok biztos, hogy ezt olvasni fogja bárki is, de most jól esik írni. Magamnak írok, de meghagyom a lehetőségét annak, hogy valaki megtalálja. De lehet, hogy egy hónap múlva törlöm az egészet, mert éppen olyanom van.
A blog születésének konkrét apropója közelgő moszkvai utam. Szeretnék átadni belőle valamit másoknak. Gondolkodtam a videón is, nagyon tetszenek az olyan kis vlogok, mint EZ, de igazából nincs normális kamerám a rögzítésére és vágni sem tudok. Talán egyszer. Meg amúgy is az írás az én területem.
De miért olyan nagy dolog, hogy Moszkvába utazom?
Azért, mert eddig alig utaztam. Kétszer voltam Angliában iskolai keretek között, ami számomra cseppet sem volt kielégítő – idegenvezető követése csordaként, folyamatos bevárása a többieknek, percre pontos menetrendszerű program, semmi szabad bóklászás. Jó volt, hálás vagyok ezért is, hiszen ha volt tanárnőm ezt nem szervezi meg, akkor ennyiben sincs részem. A szüleim nem utaznak. Nem részletezem, mert lényegtelen. Őket ez nem érdekli eléggé, de én máshogy képzelem el az életem, nincs ezzel semmi baj.
Tavaly voltam Krakkóban egy nagyobb társasággal, előtte pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve kimentem Bécsbe egy barátnőmmel. Igen, korábban Bécsben sem voltam, pedig nem egy távolság. Közel 22 év kellett ehhez is.
De ez a két is út amilyen spontán volt és szervezetlen, mégis elindított bennem valamit. És megszületett bennem a megállapítás: utazni nem drága és nem luxus. Persze, elég nagy a különbség Krakkó és Sydney között ami az anyagiakat illeti, hiszen Ausztráliáig kicsit bonyolultabb eljutni, de ne legyünk szőrszálhasogatóak.
Úgyhogy eldöntöttem: irány Moszkva. Lehet nem egy tipikus célpont, tény, hogy kevés embertől hallottam még, hogy úúúúgy elmennék Moszkvába… az oroszok megítélése pedig megint egy másik kérdés.
De. Most végeztem szlavisztika alapszakon orosz szakirányon. Így már azt hiszem érthetőbb. Szeretném élőben látni, amiről eddig csak tanultam/hallottam és beszélni a nyelvet, amit 3 éve tanulok mostmár. Ez volt az utazásom mozgatórugója. Majd jött az útitárs is az életembe a barátom személyében.
Folyt. köv. 🙂
sznyezsinka 